17.nap - 17. Zsoltár

Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. 
Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. 
Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél,
nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. 
Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától. 
Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. 
Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. 
Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. 
Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök. 
Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! 
Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől! 
Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre! 
Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.

16. nap - 16. Zsoltár

Dávid bizonyságtétele. 
Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! 
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, 
rajtad kívül nincs, ami jó nekem. 
A szentekben, akik a földön élnek, 
és a dicsőségesekben telik minden kedvem. 
Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. 
Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, 
még nevüket sem veszem ajkamra. 
Uram, te vagy osztályrészem és poharam, 
te tartod kezedben sorsomat. 
Osztályrészem kies helyre esett, 
örökségem nagyon tetszik nekem. 
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem,
még éjszaka is figyelmeztet bensőm. 
Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg,
mert a jobbomon van. 
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, 
testem is biztonságban van. 
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, 
nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. 
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. 

15. nap - 15. Zsoltár

Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátradnak vendége, 
ki tartózkodhat szent hegyeden? 
Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. 
Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.

14. nap - 14. Zsoltár

A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 
Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, 
van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 
Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. 
Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 
Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, 
ahogy a kenyeret eszik - de az Úrhoz nem kiáltanak -, 
hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 
A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! 
Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

13. nap - 13. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam?
Meddig rejted el orcádat előlem? 
Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 
Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! 
Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 
Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! 
Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 
Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, 
hogy megsegítesz. 
Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.

12.nap - 12. Zsoltár

A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. 
Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 
Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. 
Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. 
URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, 
még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.