23. nap - 23. Zsoltár

Dávid zsoltára. 
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. 
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

21. nap - 21. Zsoltár 

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
URam, a te erődnek örül a király. 
Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! 
Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását
nem tagadtad meg. 
                 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. Nagy a dicsősége,                                mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.                                 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. 
Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 
Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 
Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. 
Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!

20. nap - 20. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, 
legyen oltalmad Jákób Istenének neve! 
Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! 
Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.) 
Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! 
                    Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet! 
Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. 
                      Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve,                                   mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét. 
Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!

19. nap - 19. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
Az egek hirdetik Isten dicsőségét,
kezének munkájáról beszél a menny. 
Nappal a nappalnak adja át e szót, 
éjjel az éjjelnek adja tudtul. 
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. 
Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig,
nincs rejtve melege elől semmi. 
Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. 
Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 
Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. 
Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. 
Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, 
kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, 
édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 
Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 
A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 
Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!

18. nap - 18. Zsoltár 

A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, 
aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, 
amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. 
Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! 
Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, 
hatalmas szabadítóm, fellegváram! 
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 
Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 
A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 
Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 
Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 
Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 
A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 
Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. 
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 
Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, 
mert gyönyörködik bennem. 
Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 
Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. 4Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 
Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 
A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 
A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 
Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. 
Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. 
Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 
Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 
Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 
Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 
Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 
Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, 
míg nem végzek velük. 
Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 
Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 
Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 
Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 
Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 
Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. 
Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 
Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 
Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 
Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.