36. nap - 36. Zsoltár

A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. 
A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. 
Nem számít neki az istenfélelem, 
sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 
Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, 
nem veti meg a rosszat. 
URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. 
Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 
Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,
igazságos a tiszta szívűekhez. 
Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 
Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

 

Megosztás a facebookon