9. nap - 9. Zsoltár

A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 
Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! 
Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 
Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek,           még emlékük is kiveszett. 
De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 
Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.       Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. 
           Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat,                            akik hozzád folyamodnak. 
Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról. Légy kegyelmes, URam, lásd meg, mily nyomorult lettem gyûlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.  Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. 
A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek!

Megosztás a facebookon