10.nap - 10. Zsoltár

 

Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat,
de saját ármánykodásuk ejti el őket.
                 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső,                                   de ezzel megcsúfolja az URat.
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés,
nincs Isten! Ez minden gondolata.
                             Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy                          messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
                      Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást,   de engem nem ér baj.
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal,
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
Azt mondja magában:  Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!

Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról! Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam.
Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

Megosztás a facebookon