57.nap – 57. Zsoltár

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. 
Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 
A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 
                           Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet.           Isten elküldi szeretetét és hűségét. 
                          Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket.           Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 
                       Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem,    de maguk estek bele. 
Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, 
hogy énekeljek és zengedezzek 
Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 
Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Megosztás a facebookon