30. nap - 30. Zsoltár 

Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. 
                                    Magasztallak, URam, mert megmentettél.                                   Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 
URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 
            URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál,           nem roskadtam a sírba. 
Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! 
           Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. 
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 
                                    URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál.                          De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. 
Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: 
                           Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe?                                 Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? 
Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! 
Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. 
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!

 

Megosztás a facebookon