41. nap - 41. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, 
ha bajba kerül, megmenti az ÚR. 
Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön;
nem engedi át ellenségei dühének. 
Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, 
valahányszor betegen fekszik. 
Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! 
Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! 
Ellenségeim rosszat mondanak rólam: 
Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? 
Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. 
Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, 
és rosszat gondolnak rólam: Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! 
Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam,
aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. 
De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, 
hadd fizessek meg nekik! 
Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. 
Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen. 

40.nap - 40. Zsoltár 

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
            Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.                     Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.            Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 
                    Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.                     Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 
Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 
Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. 
Véres áldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 
Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 
       Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem,                törvényed szívemben van. 
Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram! 
Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 
Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 
Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre!             Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és                    érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!                          Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! 
Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! 
Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!

39.nap - 39. Zsoltár

A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 
Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. 
Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: 
                          Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora,                    hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! 
Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. 
Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. 
Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! 
Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz. Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt! A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. 
Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

38. nap - 38. Zsoltár 

Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 
URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 
Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 
Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, 
nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 
Mert bűneim összecsaptak fejem fölött,  súlyos teherként nehezednek rám. 
Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 
Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 
Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 
Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 
Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 
               De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma,              aki nem nyitja ki száját. 
Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 
Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 
Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! 
Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 
De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 
Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! 
Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!

37. nap - 37. Zsoltár 

Dávidé. 
Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! 
Mert hamar elhervadnak, mint a fű,
elfonnyadnak, mint a zöld növények. 
Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, 
és biztonságban élhetsz. 
Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! 
Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: 
világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. 
Légy csendben, és várj az ÚRra! 
Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! 
Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, 
mert az csak rosszra visz! 
Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet. 
Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, 
de nyomát sem találod. 
Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek. 
Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene. 
Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja. 
Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. 
De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek. 
Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR. 
Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. 
De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el. 
Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza,  de az igaz könyörületes és adakozó. 
Akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak. 
Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, 
akinek az útja tetszik neki. 
Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja. 
Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. 
Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz. 
Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig. 
Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. 
Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. 
Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. 
Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. 
Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.
Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. 
De az ÚR nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. 
Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. 
Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni. 
        Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj,             mert a jövő a béke emberéé! 
De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. 
Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején. 
Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.

36. nap - 36. Zsoltár

A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. 
A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. 
Nem számít neki az istenfélelem, 
sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 
Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, 
nem veti meg a rosszat. 
URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. 
Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 
Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,
igazságos a tiszta szívűekhez. 
Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 
Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.