53.nap – 53. Zsoltár

A karmesternek: „A betegség” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. 
Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! 
Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 
Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, 
aki keresi az Istent? 
Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. 
Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. .
Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak, hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek!     Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket. 
Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

52. nap – 52. Zsoltár

A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. 

                   Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős?                  Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! 
Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva. 
A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. 
Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved. 
Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak. 
Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős. 
De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, 
bízom Isten szeretetében most és mindenkor. 
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. 
Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.

51. nap – 51. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. 
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 
Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 
Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 
Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. 
Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 
Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 
              Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség     titkaira tanítasz engem. 
                Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 
               Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 
Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 
Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 
Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 
Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 
                       Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is,              nem vennéd szívesen. 
                             Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.               A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 
Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! 
Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

50. nap - 50. Zsoltár

Ászáf zsoltára. 
A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. 
Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 
Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 
Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. 
Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! 
Nem feddelek meg véresáldozataidért, 
sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, 
de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. 
Hiszen enyém az erdő minden vadja, 
és ezernyi hegynek minden állata. 
Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 
Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 
Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 
Hálaadással áldozz Istennek, 
és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! 
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 
             A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? 
Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! 
Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 
Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 
Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz,  anyád fiát is bemocskolod. 
Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! 
Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! 
            Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár,        annak mutatom meg Isten szabadítását.

49.nap - 49. Zsoltár

A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 
Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, 
közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 
Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 
Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 
akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 
Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. 
Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. 
                   Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul,                  és másokra hagyják vagyonukat. 
Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 
De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük.
Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. 
Reggelre a becsületesek uralkodnak. 
De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

48. nap - 48. Zsoltár

Ének. Kórah fiainak zsoltára. 
Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, 
szent hegyén. 
Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére  az északi oldalon; a nagy király városa, melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat. 
Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene, 
de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak. 
Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt, 
mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat. 
Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.) 
Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. 
Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén,
Istenünk, jobbod csupa igazság. 
Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, 
mert igazságot osztasz. 
Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait! 
Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek. 
Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.